"Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük amit megkövetelt a haza."
Chat szabályzat:
-Nem érdekel a hirdetésed,ezért nem szeretnék ilyet meglátni a chatben. -Ne írj más nevében! -Csak a barátok és elitek designját nézem meg, de csak ha kérik. -Csak a barátokra és elitekre szavazok, ha kérik. -Verseny hirdetés a hirdetőkönyvbe(azt is rendszeresen nézem) -Káromkodás: tudd hol a határ, kritika jöhet ha az építő jellegű és nem egy tő mondatból áll. -Elwen a nevem és nem csere mégkevésbé kedves!
Olvasnivaló#
"Az elme betegsége sokkal pusztítobbak, mint a test betegségei."
Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai (47.) Darren Shan - Démontolvaj Stephen King - Állattemető (-) Patrick Süskind - A parfüm (-) Dean R. Koontz - Rossz hely (120.) Marilyn Manson - Út a pokolból (-) Vavyan Fable - Álmok tengere (-) Böszörményi Gyula - 6...5...4... (-) Paul Ekman - Beszédes hazugságok (-) Leslie L. Lawrence - Nebet Het, a halottak úrnője (63.) Dean R. Koontz - Pokoli hordák (-) Darren Shan - Vérfüred (5.) Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak
Térkép#
“A Szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól.”
01. Mindennapok [megnézem]
Gondolatok, érzések és történések
02. Elérhetőség [megnézem]
Oldalak ahol megtaláltok
03. Alkotásaim [megnézem]
Minden amit én csináltam
Rájöttem, vagyis eddig is tudtam, de most még biztosabb vagyok ebben, hogy gyűlölöm a képmutatást. Gyűlölöm az álszent, hazudozós, kétszínű és képtmutató embereket. Megvetem őket, mindemellett, még fognám a baltámat és kipróbálnám a koponyájukon. Ez pedig nagymértékben kapcsolódik a karácsonyhoz. Bezony, ezt most picit bővebben kifejteném. Az ostoba kis karácsonyimádó embereknek pedig: sicc innen vagy maradhatsz is, de ha sírsz pusztulni fogsz. ;)
Lássuk csak, lássuk csak, miről is szól a karácsony? Az ajándékokról, így van. Nem erre gondoltál? Már hogy a viharba ne erre gondoltál volna, ne hazudj te kis mocsok. :D Tudom ám. Minden erről szól, a pénzről, az ajándékokról. A szeretet csak egy álca, csak egy színesre festett maszk ami elrejti a mögötte rejtőző torz féreg pofáját. Észre sem veszik a halandók, hogy szép lassan, hogy befolyásolták őket, majd ők egymást. Szeretet ajándékok nélkül is létezik, ez fordítva nem igaz. De ha jobban megfigyeljük annyi "jeles alkalom" van amikor egymást meglepjük különböző meglepetésekkel, ami valójában teljesen felesleges. Elhitették veletek, hogyha nem kaptok ajándékot nem is szeretnek titeket. Az ajándék másképp van becsomagolva és fokozatosan adagolva. Az az ajándék ha vigyáznak rád, veled vannak, figyelnek és óvnak. Ez drágább mindennél, hiszen komoly időt és energiát kapsz, valamint őszínte és felbecsülhetetlen szeretettet.
Természetesen a halandók örömmel költik pénzüket, amiket a legtöbben keserves munka árán kerestek meg, szeretteikre. Vagyis, mondjuk inkább azt, hogy ennek szerintem így kéne lennie. De nem, nem azért vannak ezek a kis örömteli csomagok, hogy akit szeretünk (a mai világban tényleg van ilyen?) ha nem is sokáig, de legalább egy pillanatra boldoggá tegyük. Nem, az emberek csak menekülnek. Ezzel próbálják azt a látszatott fenntartani, hogy létezik még jó, sőt, hogy a világot maga a jó irányítja. Valójában te is, te is, na meg te is ilyenek vagytok. A csillogás, a fények, a finom illatok, majd önző módon ezek kisajátítása. Szép a külső, de a lélek rohad. Érzem a bűzét mégis megtévesztő, nagyonis az.
Miért nem lehetne csak szimplán a családdal egy kis szobában összebújni, közösen választott filmeket nézni, közben finomságokkal tömni fejünket? Egyszerű és a lényeg ott van: együtt vagyunk. Mégegy kérdés... Miért csak karácsonykor "szeretjük" egymást?
Kezdésnek, kezdem úgy érezni, hogy szerelmes vagyok a fákba. Majd lepacsizok valami mukival a fejesek között aki átváltoztat fává és már mehet is a fagazmus. Megjegyzés magamnak: Te lusta dög, szedd már össze magadat. Oké, ez is megvolt. Magamon kívül igazából a kisebb írásaimat kéne átnyálaznom és papírra vetnem. De hát nehéz a lustaság szeretőjének lenni. :(
Amúgy most kicsit olyan szélsőségesnek érzem magam, szélsőségesen tojok mások véleményére. Nem úúúgy. Egyszerűen csak jól érzem magam (pillanatnyilag pörgök és minden ami eszembe jut leírom.) nem foglalkozom azzal, hogy tetszik vagy sem.
Na, franc, eddig tartott a jókedvem. Ideje komolyra fogni a dolgot, nem szeretem a süketelést. Vagyis kell az is, de most a színvonalat nem fogom ezzel rontani. Hoppá, már el is árultam mi lesz a téma, bizony a színvonal. Gondolom nem kevésszer hallottátok, hogy jaj a színvonal úgy csökken, meg amúgy csökken. Gondolom mindenkinek a könyökén jön ki, ez nem is nagyon érdekes, az az érdekes, hogy hiába jártatjuk a pofánkat és koptatjuk billentyűzeteinket, rohadtul nem változik semmi. Persze, itt ugye egy felsőbb erőnek, vagyis többnek, köszönhetjük. De komolyan, hihetetlen mennyire befolyásolhatóak az emberek, olyan buták, hogy ezt képtelen észrevenni. Ez a cél, hogy dolgozó birkákat gyártsanak, mert normálisan gondolkodó ember fenyegetést jelent. De miért nem lehetne színvonalas műsorokat bevezetni? Jó, ez költői kérdés, nem kell rá válaszolni, de mélységesen felháborodok. Ami viszont a legnagyobb gond az egészben, az embereket befolyásolják, manipulálják, ennek hatására elérik, hogy csordában éljen és ostobán haljon, de az emberek nem is akarnak kitörni. Komolyan, mintha öngyilkos szarvasmarhák menetelnének a vágóhídra. A nagy akarat többet ér a kis tehetségnél. Vrai. Csak akarni kéne, meg tenni is és máris minden jobb lenne, de így... Jó, ha ti mocsokban akartok pusztulni, hát nyomás és legyen egészségetekre, én nem rontom el a partit, ha neked ez kell, akkor meg is érdemled ezt a befejezést. Ki vagyok én, hogy valami jót megakadályozzak.
Ja igen, színvonal. Egyre alacsonyabb, pedig tudtommal nőnie kéne. Ne érjétek be akármivel, ne érjétek be a nyugodt tudatlansággal, ne érjétek be az átlaggal. Tessék az egyedit, a különleges dolgot értékelni, jutalmazni, aki pedig nem felel meg, az pusztuljon. Hulljon a férgese és ezt minden "megbánás" vagy "sajnálat" nélkül mondom, de azért egy kis szánalom beférkőzött ide is. :)
Amúgy arra gondoltam a létre kéne hozni egy vérszomjas csigillisztát (csiga+gilliszta) amiből egy majdnem legyőzhetetlen hadsereget tudnék toborozni. Csigilliszta emberek, oww. (Igen, mindent kiírok, még azt is, hogy tegnap este kit végeztem ki és hova rejtettem hulláját, gyorsan hívjátok a rendőrséget amíg meg nem jön az eszem és nem törlöm ezt a részt. :D) Végezetül: Szilvia. Tessék, megemlítettelek.
Szerkesztő megjegyzése, kicsit normálisabb perceiben: Elszörnyedek mikor visszaolvasom mit írtam. Fogjuk arra, hogy elég gyenge lelkiállapotomban voltam. (Jó ez nem igaz, de psszt.) Kezdésnek nem volt rossz a "Kezdésnek, kezdem" rész, amit a "Magamon kívül igazából a kisebb írásaimat kéne átnyálaznom és papírra vetnem. " rész sikeresen überelt és ami erősen WTF? lett. De a trolloknak meghagyom, legyen nekik is jó napjuk, pardon, estéjük.
Írni akartam, hogy miről? Azt még nem gondoltam ki, de rögtönzök. Igazából szólni szerettem volna, hogy az oldal annyira lesz frissítve, mint a múlt héten. Azaz nem lesz semmi új. Na jó, azért ez erős túlzás, de Tauron mellett, sőt Aewen nyitása mellett kevés időm, erőm és kedvem marad. Fogok írni, de jobb szeretem ha nem a "muszáj" miatt pötyögök hanem azért mert élvezem. Valahol a lelkem mélyén még élvezem. Na mindegy. Majd igyekszem ezen a kis "hibán" a gépezetben változtatni és aktívkodni.
Most pedig, valaki üssön le, de mi ez a látogatottság? Azt hinné az ember nem ír az az idióta, nem is nézi az oldalát, de tegnap rohadtul szemet szúrt az akkor még 86 számra növekedett lelkek száma. Most egy erős: höh? O.o Következik, és ez ma reggel is így van. 145 ez a szám és az a durva, hogy nem tudom miért. Hirdetést nem adtam fel, a GP főoldalát is megnéztem (pedig szarok rá, úgy ahogy van) és ott sem láttam magam. Mi ez emberek? XD Biztos bugos az oldal. Ez lehetetlen. Itt egy kép, a hirtelen növekedésről. Azért látszik, hogy az én kis szaros oldalam jobb napjain igyekszik megközelíteni a 30-at, de a tudása itt meg is állt. Most pedig köpni-nyelni nem tudok, mert abban biztos vagyok, hogy itt valami hatalmas hiba van. Még Aewen sem ért meg ilyen hatalmas látogató sereget, pedig ott voltak userek akiknek ha tetszett, ha nem aktívnak kellett lenni. o.o Komolyan itt helyben beszarok, ha kiderül, hogy ez nem csalás és nem ámítás. Szerintem itt valakinek a keze van a dologban, én ezt nem hiszem el. Na és egy kép a jelenlegi állásról. [megnézem] Bele sem merek gondolni mi lesz ha hazaérek. o.o
Na lássuk csak, volt egy olyan dolog, hogy kísérlet. Végig csináltam, az eredmény nem olyan "látványos", mint amire számítottam, lehet majd még máskor is kísérletezek. Szóval egy nagyjáboli beszámoló, ne számítsatok túl részletes leírásra.
1-2 nap: Egyre feszültebb lettem, az amúgyis szókimondó Elwen méginkább elviselhetetlen lett. Minden kis apróságon felhúztam magam, és ezek az apróságok szemetszúrtak, lehet nyugodtabb állapotomban fel sem tűnnek. Borzalmas szétszórtság, figyelmetlenség, közöny.
3. nap: Fáradékonyság és hirtelen hangulatingadozás. Hol jó kedvem van és felpörgök, de amint felélem a tartalékokat azonnal visszaesek a mogorva állapotomba. Valamivel jobb a helyzet, mint azelőtt.
Na és a többi nap: Viszonylag nyugodtság(az előző napokhoz képest), de a koncentráció képességem még mindig nem a régi. Azt az űrt ami keletkezett, igyekszem minden egyes percben betölteni, egy pillanatig sem lazsálni.
Ez lesz ha kiszakadunk a megszokott környezetből, ha elvesszük azt amire "szükségünk" van. Kell egy hely ahova az ember elmenekülhet, ahol beszélhet azokkal akik fontosak nekik, különben nem fog tudni olyan jól teljesíteni. Még most is úgy érzem nehezen tudok visszaszokni a régi müködőképes rendszeremhez.
Leírás: Vérengző vadállat vagy egy kedves srác? Trey eddig úgy tudta, ő egy teljesen átlagos tizenéves srác. Tévedett. Egy különös reggelen felbukkan egy titokzatos idegen, akinek a szemében őrjítő láng ég, a bőre pedig nem bírja a napfényt. Trey pedig, mielőtt felocsúdhatna, a nevelőotthon helyett egy luxuslakásban találja magát, furcsa lakótársakkal körülvéve, egy háború kellős közepén, amit alvilági lények, vámpírok, démonok, dzsinnek és mágusok vívnak egymással. Előtte pedig feltárul egy titok, ami eddig mélyen szunnyadt benne, de most hatalmas ordítással a felszínre tör… Vélemény: Őszíntén, ilyen szar könyvet sem olvastam még. Hogy miért olvastam el? Tapasztalatnak jó volt, unalomüzőnek nem. Alig vártam már, hogy vége legyen. Alapból sablonnal kezdődik és a végéig unalmas, kiszámítható történet és jól ismert karakter ötletek amik nem is lettek igazán kidolgozva. Soha többet nem olvasnám el.
Ennyi lenne, mostanában inkább könyvajánlókat fogok hozni. Falom a könyveket, de azért alkotni is szeretnék, őő meglátjuk mennyire fog menni. Addig is nyami nyami.
Haha,
If there's a fucking problem with the fucking shit in
This fucking song we can fucking edit it out for the fucking god damned radio.
Fucking god damned cunt ass mother fucking bitch ass fuck face.
Suck my big fucking black dick and I wanna see that ass clap, bitch.
Hogy mi a kísérlet? Kezdjük inkább az előzményekkel. Elkezdtem gondolkozni, vajon mennyit képes elviselni az emberi lélek. Na szóval én lennék a kísérleti anyag, meglátjuk mit mennyi ideig bírok és milyen hatással lesznek rám. Elsőnek egy hétig nem panaszkodom, nem könnyítek lelkemen ezzel és kíváncsi leszek az eredményre. Mindennap estefelé leírom mi változott és ezt jövőhéten közzéteszem(hátha valakit érdekelni fog a dolog).
Addig is lássunk egy kis könyvajánlót. Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak Tartalom:
„Anita Blake szúr, mint a kihegyezett karó, és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó”
Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait.
A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake.
A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.” Vélemény: Az író stílusa nem olyan hú de nagy szám, viszont Anita pimasz jelleme ezt elfeledteti az olvasóval. A történet izgalmas, mindig leköti az ember figyelmét. A szereplők elég változatosak, színesek és ez is feldobja a történetet. Egyszerre nyers és lenyűgöző a fogalmazés, egyes jeleneteknél csak úgy ámultam. Bevallom kicsit kétkedve kezdtem neki, de kellemes csalódás volt. Megérte elolvasni, remek könyv volt, mindenkinek ajánlom.
15 éves lány vagyok aki imád olvasni. Ha valamit szeretek akkor azt nagyon szeretem, mondhatni betegesen rajongok dolgokért. Kicsit elborult elmém van(mások szerint), rockot hallgatok, kínzásokról olvasok és rengeteg idióta szokásom van.
Nem szaporítom tovább a szót, mert az " (...) olyan dolog, mintha egy nyúl azt akarná leírni, milyen ő, miközben a fűben ugrál. Honnan tudhatná? Ha azonban arra volnánk kíváncsiak, milyen a füves mező, a rét, akkor már bizalommal fordulhatnánk a nyúlhoz – csak azt kellene eleve tudomásul vennünk, hogy olyan dolgokról, amelyeket a nyúl nem képes megfigyelni, nem lesznek adataink." Ha már itt vagy, akkor ide is nézz be :)
Kellemes böngészést!